Meglehetősen érdekes elképzelést szellőztetett meg Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. A luxemburgi politikus szerint az Európai Uniónak saját, közös hadsereget kellene felállítania, mely Oroszországgal és más veszélyekkel szemben jelentene védelmet, s egyben a közös külpolitika tekintélyét is visszaállítaná.  

A német Welt am Sonntag vasárnapi számában megjelent interjúban kifejtette: a NATO nem jelent elégséges védelmet, hiszen nem minden tagja EU-tagország is egyben.

Juncker szerint a közös EU-haderő fontos jelzést küldhet a világnak, "soha többé nem lesz háború az EU-tagországok között." A közös hadsereg szerinte segítene az EU egységes kül- és biztonságpolitikájának kialakításában is, s lehetővé tenné, hogy Európa is nagyobb felelősséget vállaljon a világpolitikában.

A közös haderő természetesen elrettentő hatással is bírna: "Európa hihetőbben tudna reagálni egy tagországát vagy annak szomszédját ért fenyegetésre" - jelentkezik: Ukrajna. "Ez természetesen nem egy azonnal bevethető hadsereget jelentene, de tisztán érthető üzenetet küldhetnénk Oroszországnak arról, hogy komolyan gondoljuk az európai értékeink védelmét."

A kezdeményezést örömmel fogadta Ursula von der Leyen német védelmi miniszter, aki jelezte: "Európa jövőjének egy pontja lesz a közös európai hadsereg", tette hozzá a miniszter.

Az elképzelés egyszerre nemes és hihetetlen. Természetesen nagyon jó lenne, ha az Európai Unió komolyan venné saját területének, lakosságának és értékrendjének védelmét. Kezdjük a legegyszerűbbel, a piszkos anyagiakkal. Ki fogja finanszírozni a közös európai haderő kialakítását? Egyáltalán vadonatúj alakulatokról, képességekről beszélünk (hiszen a NATO alapját az Egyesült Államok haderejének képességei adják, na ki is turnézik Kelet-Európában a NATO-t képviselve? Csak nem az amerikai 173-as dandár?), vagy a már meglévő EU-harccsoportokat akarják kipofozni? Közös felszerelés lesz vagy marad az országonkénti logisztikai küzdelem az eltérő fegyverzettel, járművekkel, felszerelésekkel?  

Ki lesz a parancsnok? Egyszerre lesznek felajánlva egyes alakulatok a NATO-nak és az EU közös hadseregének is? Ha igen, mit szól ehhez Nagy-Britannia és Franciaország, az Egyesült Államokról nem is beszélve?  

Egyáltalán, milyen hiteles fenyegetést akarunk az oroszok arcába tolni, már elnézést? A seprűnyeles német haderőét? A szigetországként a teljes haditengerészeti merevszárnyú felderítő és tengeralattjáró-vadász képességét szó nélkül leépítő Nagy-Britanniáét? A katonahiány miatt a sorozás visszaállítását fontolgató Svédországét? Az orosz hadihajókat gond nélkül kiszolgáló Spanyolországét? 

A hitelesség nem a harckocsik vagy a vadászbombázó repülőgépek számánál kezdődik, hanem azok használatának politikai szándékánál. Nehezen tudok egy olyan, a közös európai katonai fellépésről szóló forgatókönyvet összerakni most így hirtelen, ami Vlagyimir Putyin orosz elnököt bármilyen szándékának vagy elképzelésének megváltoztatására kényszerítené.

Eleve nehezen tudok egy olyan "elrettentő hatást" elképzelni, amely olyan országok eddig még sosemvolt összefogására alapulna, melyek még a most leszólt NATO-képességek kialakítását és fenntartását is képtelenek voltak megoldani az elmúlt mondjuk 50 év alatt. Galileo műholdas navigációs rendszer, megvan? Háromféle negyedik generációs vadászgép fejlesztése párhuzamosan? Hol a közös európai légiutántöltő, stratégiai légiszállítási, nagy hatótávolságú légi felderítési és hírszerzési, műholdas felderítési képesség? Megfelelő mennyiségű fegyverzet felhalmozása (líbiai bombakifogyás)?

Én elsőként egy működőképes, valódi európai részvétellel rendelkező NATO-t szeretnék látni - ahogyan errefelé egyre többen vannak ezzel így. Ha ez megvan, kedves elnök úr, akkor beszélgessünk a vágyálmokról.