Mivel tegnap egy másik előadásra utaztam a Merkel-Obama sajtótájékoztató közvetítésének idején, így kénytelen vagyok a hivatalos leiratra támaszkodni. Érdemes ilyenkor az újságcikkek, kommentárok mellett az eredetileg tényleg elhangzottakat is elolvasni - nem mindig fedik egymást az elhangzottak és a később megjelent írások.
A szokásos diplomáciai körök után Barack Obama amerikai elnök szögezte le az amerikai álláspontot, meglehetős nyíltsággal:
- Oroszország támogatja a szeparatistákat, akik a Minszki Egyezmény minden létező pontját felrúgták;
- Az orosz erők folytatják műveleteiket Kelet-Ukrajnában (kiképzés, irányítás, koordinálás);
- Az Egyezményben vállaltakkal ellentétben nem kivonják az orosz nehézfegyverzetet (harckocsik, tüzérség, páncélozott szállítójárművek, gyalogsági harcjárművek), hanem egyre többet visznek át Ukrajnába;
- Ezek segítségével az orosz és a szeparatista erők újabb ás újabb területeket foglalnak el Ukrajnában, civilek bombázása és elüldözése inkluzíve.
- Nem hagyhatja a Nyugat, hogy a XXI. században fegyverekkel változtassák meg az országok közötti határvonalakat Európában.
Ezek azok a sarkalatos pontok, amelyekre építve működik a jelenlegi amerikai külpol és biztonságpolitika. A fő irányvonal azonban tegnap sem változott: összhangban az európai NATO-tagországokkal, a diplomácia maradt és marad a fő irányvonal. Angela Merkel saját részről gyakorlatilag kizárta azt, hogy országa (és ami egyet jelent, a nyugat-eurpópai NATO-tagországok) fegyvert szállítson Ukrajnának. Maradnak a gazdasági szankciók is persze.
Angela Merkel német kancellár gyorsan leszögezte: ha nincsenek szilárd európai határok, nincs európai biztonság sem. Oroszország két helyen is megsértette Ukrajna területi egységét: a Krímben, majd Donyeck-Luhanszk térségében. Elméletileg tehát még Európában sem került le az asztalról az annektált Krím-félsziget kérdése. Merkel jelezte: nem közvetítőként ingáztak Európa és Moszkva között Francois Hollande francia elnökkel, hanem az európai békés rend helyreállításáért dolgoztak - aminek viszont része az eredeti ukrán-orosz határ visszaállítása is. A diplomácia és a gazdasági szankciók területén az Egyesült Államok, Európa nagyon szorosan dolgozik együtt.
Angela Merkel elismerte: már eddig is sok esetben történt visszalépés a diplomáciai megoldások keresésében (magyarul: a Minszki Egyezmény is pont annyit ér jelenleg, mint a papír, amire írták). Ezzel együtt most ismét tárgyalásos megegyezésen dolgoznak, s majd meglátják, a felek hajlanak-e megegyezni és azt betartani. Minden erőnkkel a diplomáciai megoldáson kell dolgozni, katonai megoldás nincs.
A kérdés-felelek párbeszédek során rögtön az elején volt egy nekem érdekes mondat Obamától. Az elnök szerint mind ő, mind Merkel kiemelte: a katonai megoldás reménye mindig is alacsony volt. Nos, Merkel szerint nem hogy alacsony, de semmilyen esély nincs erre. Ez azért jelentős különbség, úgy gondolom. A folytatásban azonban igaza van: Oroszország sokkal erősebb, jobban felszerelt és kiképzett hadsereggel rendelkezik. Ennek feltartóztatása, figyelembe véve az ukrán-orosz hatás hosszúságát, gyakorlatilag lehetetlen. Ugyanakkor itt kanyarodnék vissza Tálas Péterhez, az SVKK éléről. Vele több interjút is készítettem már a témában, melynek kicsengése egységesen az volt: Ukrajna _teljes_ elfoglalásához azért még az orosz hadsereg is kevés.
Szóval marad a biztosnak tartott orosz győzelem mellé tehető orosz költségek növelése. Az elméleti cél az lenne, hogy olyan sokba kerüljön (egyelőre csak pénzben) Oroszországnak a további területszerzés és/vagy a jelenleg elfoglalt ukrán területek megtartása, hogy az egyszerűen ne érje meg neki. Ezzel a gondolatmenettel alapvetően két problémát látni: egyrészt feltételezi orosz részről is a nyugati költség/hatékonyság számítás meglétét (Vlagyimir Putyin egészen egyszerűen nem így működik, erről legalább havi két előadás szól itt Washingtonban), másrészt alábecsüli, hogy a jelenlegi orosz vezetés, a putyini hatalmat alátámasztó oligarchacsoport és a Putyint megválasztó orosz nép költségviselő képességét.
Barack Obama azonban beszélt a nem diplomáciai lehetőségekről is, melyeket folyamatosan vizsgál az amerikai vezetés. Ennek ideát egyre erősebben előtérbe kerülő pontja az önvédelmi fegyverrendszerek Ukrajnába küldése. erről szólt ugye az előző poszt is. Ezek a hangok egyre erősebbek, ahogy az ukránokat egyre jobban ütik.
Az azonban nem várható, hogy Obama gyorsan és egyértelműen döntsön. Emlékszünk még az afganisztáni csapaterősítések körüli tétovázásaira, a vitákra, a felemás eredményre? Hát a szíriai vegyifegyverekkel kapcsolatban kijelentett "vörös vonalra"? Most sem várható gyors döntés, sokat hangoztatott keresztút ide vagy oda. A "frankót" tegnap délután nyilatkozta egy szenátor a CNN amerikai adásában, a nevét sajnos nem jegyeztem meg: Ukrajna messze van.
Merkel egyébiránt kategorikusan elutasította Vlagyimir Putyin orosz elnök követelését, mely szerint a szeparatista erőkkel közvetlenül kellene kommunikálnia a kijevi ukrán kormánynak. A jelenlegi háromoldalú konstrukcióban helyez és szerepet kaptak Donyeck és Luhanszk képviselői, tessék ott beszélgetni.
A sajtájon kisebb hangsúlyt kapott az ukrán gazdaság szerepe és helyzete. Márpedig ha Ukrajna gazdaságilag omlik össze, azon semennyi páncéltörő rakéta nem segít. Ezzel kapcsolatban sok jogos kérdés merül fel. Például az, hogy az Egyesült Államoknak dollármilliárdokban számolva menyit ér meg Ukrajna életben tartsa? A másik kérdés persze az, hogy a sok tekintetben (katonai, gazdasági, demográfiai) meggyengült, a legfrissebb görög válsággal tarkón vágott EU-nak mennyi pénze van ugyanerre a célra (ez egy összeg) és mennyit hajlandó Ukrajnára költeni (ez pedig már egy másik összeg)?
Összegezve az elhangzottakat és az azóta nyilvánosságra került kommentárokat: az alapdolgokban teljes az egyetértés (Oroszország nyakig az elfogadhatatlan területfoglaló konfliktusban, gazdasági szankciók maradnak és erősödhetnek, Ukrajna egyelőre nem kap fegyvereket, de pénzügyi segítséget igen), az európai, kizárólag diplomáciára és a gazdasági szankciókra alapozott politika marad, ugyanakkor az Egyesült Államok vezetése, ha lassan is, de araszolgat a korlátozott fegyverszállítás elfogadása és alkalmazása felé. Érdekes évünk lesz.
UPDATE: most futottam bele a Reuters hírébe, mely diplomáciai forrásokra hivatkozva "fegyvermentes övezet" kijelöléséről szólna. Annyit közöltek az orosz RIA hírügynökség nyomán, hogy ebből az övezetből kivonnák a nehézfegyverzetet. A hír azonban nem szól arról, hogy az övezet határai hol húzódnának (szerintem egészen biztosan nem a Minszki Egyezmény alapján, hanem a jelenlegi, már kibővült, elfoglalt terület jöhet szóba), s a zóna ellenőrzéséről is ellentmondásosak (EBESZ, németek, franciák: Moszkva ellenőrizzen, Oroszország: az EBESZ-é legyen a feladat).