Az Egyesült Államok vezetésének el kell döntenie: stratégiai fontosságú területnek tartja az Északi-sarkvidéket és az ezzel határos Alaszkát vagy nem? Gyakorlatilag ez volt az alapkérdés abban az eladásban, melyet Robert J. Papp, Jr. admirális, az amerikai parti őrség volt parancsnoka tartott. A kiváló előadókészséggel és remek öniróniával rendelkező tengerész 2014 július 16-a óta viseli a különleges sarkvidéki amerikai megbízott (U.S. Special Representative for the Arctic) titulusát és feladatait: azaz övé az Északi-sarkkal kapcsolatos minden probléma és kérdés.
Márpedig abból van elég, derült ki a Brookings-on csütörtök délelőtt tartott, "US Leadership in the Arctic" című előadásban. A pályáját az "akadémiai kihívásainak" (lévén akkor még a tanulmányi eredmények szerint lehetett elkezdeni válogatni és az admirális, hát, nem elöl végzett), illetve egy bohém ötletnek köszönhetően Alaszkában, a kies Adak támaszponton kezdő Papp szerint az Egyesült Államoknak több erőforrást kell az északi sarkvidéki területre összpontosítania a jövőben. Ennek oka egyszerű: a környezeti változások miatt egyrészt új hajózási útvonalak jelennek meg, ahol alaposan megnő a hajóforgalom, másrészt várhatóan nő a szénhidrogén-kitermelés mértéke is. Ez megfelelő kutató-mentő, navigációs és nem utolsósorban védelmi képességek kiépítését követeli meg az Egyesült Államoktól, ha az Északi-sarkkal kapcsolatban "játékban akar maradni". Teszem hozzá én: Oroszország éppenséggel errefelé hajt végre pivot-öt, s ne feledjük el a 2007-es "boldog békeidős" zászlótelepítést sem a tengerfenékre.
A szükséges erőforrások átcsoportosításának fontosságáról szól az amerikai parti őrség 2013-as, a sarkvidékkel kapcsolatos, elfogadott stratégiája is. Ennek elfogadtatása azonban nem könnyű feladat, hiszen Alaszka messze van, az Északi-sark még messzebb - legalábbis Washingtontól és az "átlagamerikai" érdeklődési körétől. Papp szerint az egyik feladat éppen az lenne, hogy fejben közelebb hozzák Alaszkát a "központi" Egyesült Államokhoz és persze a Szenátus és Kongresszus (nem alaszkai) tagjaihoz.
A kérdés ma kifejezetten aktuális, hiszen 2015-17 között az Egyesült Államok lesz az elnöke a nyolc tagországot számláló (Dánia, Egyesült Államok, Finnoszág, Izland, Kanada, Norvégia, Oroszország, Svédország) Arctic Council-nak, mely az Északi-sark ügyeivel kapcsoltos legfontosabb nemzetközi szervezet. Az elnökség átvételének fontos előkészítő lépése volt a 2015 január 21-én Barack Obama által kiadott elnöki rendelet (Executive Order --- Enhancing Coordination of National Efforts in the Arctic) is, mely az amerikai kormány alapvető stratégiai elképzeléseit igyekszik a gyakorlatba ültetni.
Papp szerint a nemzetközi összefogás elengedhetetlen: példádul egyetlen országnak sincs elég erőforrása, embere, hajója és repülőgépe, hogy egy esetleges katasztrófát kezelni tudjon "Pooling and sharing", azaz az országonként meglévő képességeket kell optimálisan kihasználni a sarkvidéken is.
Éppen az együttműködés miatt kell fenntartani a párbeszédet Oroszországgal is. Papp kijelentette, az Ukrajnában elkövetet orosz fegyveres agresszió elfogadhatatlan és ellentétes a nemzetközi joggal is, de ezzel együtt nem szabad megszakítani a kapcsolatokat Oroszországgal. Különleges megbízottként egyébként éppen a nyugállományú admirális volt az első, magas rangú amerikai kormánytisztviselő, aki munkaügyben megbeszélésekre Moszkvába látogatott a Krím-félsziget orosz megszállása után. Az Arctic Council minden döntését konszenzussal hozza meg, így párbeszéd híján Moszkva akár képes lenne megakasztani a munkát, a döntési folyamatokat.
Papp szerint a mostani két éves elnökségi periódus alkalmas arra, hogy a világnak bebizonyítsuk, az Egyesült Államok számára prioritás az Északi-sark, annak környezetvédelme, gazdasága és persze az ott élők ügye. Ebben jelenleg kevesen hisznek, figyelembe véve az ide csoportosított amerikai erőforrásokat. Nem is ok nélkül: Oroszország 24 jégtörő hajót üzemeltet a térségben, az Egyesült Államok csak egy kiöregedett hajóval (USCGC POLAR STAR) rendelkezik. Ezzel kapcsolatban az admirális hozzátette: örömmel hallja, hogy már azon folynak a viták hossz ideje, hogy most akkor 3-3 nehéz és közepes amerikai jégtörő hajót kellene hadrendbe állítani, vagy több kell, esetleg más arányba, de igazán annak örülne, ha legalább a legelső új hajó építése megkezdődne végre. A többit majd meglátjuk...
