Nem szűkölködtünk a kemény megjegyzésekben, az erős jóslatokban: érdemes volt a hétfő délutánt Wesley Clark nyugállományú vezérezredesessel, a NATO európai erőinek volt parancsnokával tölteni. A helyszínt az Atlantic Council biztosította, ahol az Ukrajna iránt érdeklődők a "Briefing from Ukraine"s Front Lines" előadáson találkozhattak a volt főtiszttel.
(térkép forrása: ezilon Maps)
A tábornok 2014 márciusa óta jár rendszeresen Ukrajnába, most tért haza a hetedik ilyen körútjáról. Petro Porosenkó elnök mellett más polgári és katonai vezetőkkel is találkozott, s optimista hangulatban tért vissza. Véleménye szerint egy jól körvonalazható, kiszámítható haditervet követ Oroszország: a terrorcselekményeket az irreguláris hadviselés követi, majd utána a békefenntartás és végül a célok elérését követően a deeszkaláció követketik. Utána jöhet az újabb tervezési, felkészülési időszak és kezdődhet minden elölről. Ezt a körforgást lehet levezetni a Majdantól az első minszki egyezményig, majd ennek felrógását követően a második minszki egyezményig vezető időszakokban. Az ukránok szerint most folyik a harmadik ilyen hadjárat előkészítése és ezt az értékelést Clark szemmel láthatóan elfogadta.
Wesley Clark szerint ebbe illik bele a kelet-ukrajnai oroszbarát, az ukrán kormány ellen fellázadó szeparatisták tevékenysége is. A szeparatistákat az orosz haderő titkosszolgálata, a GRU pénzeli, szervezi és vezeti. Jelentős részben nem is ukrán állampolgárokról, hanem Oroszországból ideszállított "önkéntesekről" kell beszélni. Oroszország igyekszik elsősorban őket felhasználni ukrajnai katonai céljai elérésére. Ha azonban ez nem sikerül, mint ahogyan 2014 augusztusában láthattuk Ilovajszk után, amikor a szeparatista erőket az ukrán kormányerők visszaszorították és felmorzsolással fenyegették, az orosz hadsereg reguláris erői is bekapcsolódtak a harcba. Ellenük a gyengébben felfegyverzett és kiképzett ukrán erők már nem voltak képesek eredményesen harcolni. Ezzel együtt is figyelemre méltó, hogy a januári orosz offenzíva nem érte e a kitűzött célt, Luhanszk és Donyeck járások (oblaszty) területének elfoglalását. Ennek megfelelően egy 400 kilométeres, védendő frontvonal merevedett be az ukrán kormányerők és az orosz vezetésű és támogatású szeparatista erők között. Az offenzíva során elszenvedett komoly orosz veszteségek hatására került végül aláírás a második minszki megegyezésre február 11-én.
Most Ukrajna szerint a harmadik orosz offenzíva előkészítése, az erők átcsoportosítása és felkészítése folyik. Az ukrán értékelés szerint az új offenzíva célja egy védhető szárazföldi folyosó kialakítása a már korábban orosz erőkkel elfoglalt, majd annektált Krím-félsziget, illetve az elfoglalt donyecki területek és Oroszország között. "Stratégiai anomália", jellemezte a jelenlegi helyzetet Clark, amivel a Krím-félsziget és Oroszország közötti szárazföldi kapcsolat hiányára célzott. A tábornok információi szerint az orosz nehézfegyverek egy része a második minszki egyezmény ellenére a frontvonalon maradt, míg Ukrajna visszavonta saját nehézfegyverzetét. Ezzel egy még inkább aszimmetrikus helyzet alakult ki. Az offenzívában várhatóan már részt vesznek a Krím-félszigeten lévő, jól képzett és felfegyverzett orosz erők is, így Ukrajnának egy két irányból, egymás felé közelítő támadással kellene megküzdenie. Ukrajna területén jelenleg is 8-9 ezer fősre becsülhető orosz haderő tevékenykedik, részben logisztikai, részben kiképző-irányító, részben aktív harci feladatköröket ellátva. Ehhez lehet számolni az Oroszország szomszédos területén összevont orosz erőket és a Krím-félsziget több mint 50 ezer főnyi orosz haderejét.
Az ukrán információk szerint a harmadik orosz offenzívára az orosz ortodox húsvét (április 12.) és május kilencedike, az második világháború európai lezásárásnak évfordulója között kerülhet sor. Vlagyimir Putyin célja az lenne, hogy a május 9-én a 70. évfordulót övező ünnepségre Moszkvába látogató nyugat-európai vezetők már kész helyzet elé álljanak, a jókedvet ne rontsa el semmi. A tábornok hihetőnek tartja ezt az értesülést, bár felmerült: azért a felázott ukrán mezőgazdasági területeknek is köze van az offenzíva időpontjához. A sáros szántóföldön nehéz vagy egyenesen lehetetlen a katonai járművekkel, főleg a gumikerekes, nagy tömegű páncélozott csapatszállítókkal manőverezni. Nem véletlen egyébként, hogy a leghevesebb harcok a közlekedési csomópontokért folytak: az utak Ukrajnában aranyat érnek.
Az orosz-ukrán határ a szeparatisták ellenőrzése alá eső területeken teljesen nyitott, szabadon áramlik a fegyverzet, az utánpótlás és a személyforgalom. Az OSCE-misszió (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, EBESZ) képtelen betölteni feladatát, ellenőrizni a határforgalmat. A tábornok szerint komoly kétségeket vet fel az OSCE ellenőreivel kapcsolatban, hogy közel felük orosz. Nos, ők az OSCE színeiben a front teljes területén szabadon mozoghatnak, s az itt szerzett információk, elkészített felvételek Oroszországnak átadását csak saját lelkiismeretük és az OSCE szabályzata akadályozhatja meg. Az OSCE távolról irányított felderítő repülőgépeit orosz részről folyamatosan zavarják, egyet le is lőttek már.
Clark információi szerint már a támadásban részt vevő, friss orosz erők felkészítése, begyakoroltatása folyik, hiszen Oroszország a konfliktust egyfajta gyakorlóterepként kezeli. Nem csak új haditechnikai eszközök, rendszerek, járművek bukkannak fel rendszeresen, hanem az egységeket, a katonai vezetőket is rotálják. A cél: minél több orosz katona szerezzen élő hadszíntéri tapasztalatot. "Hadszíntéri tapasztalatgyűjtés, a taktikák kipróbálása és szükség szerinti módosítása, fejlesztése". A tábornok szerint a fronton már a XXI. századnak megfelelően felkészített és felfegyverzett orosz katonákkal állnak szemben az ukrán erők. Teljesen megszokott orosz részről a távolról irányított felderítő repülőgépek alkalmazása, az elektronikai hadviselés, az irreguláris hadviselés.
S hogy mit tehet az Egyesült Államok? A tábornok szerint elég sok mindent. Első lépésként a felderítési, hírszerzési adatok megosztása jöhet szóba Ukrajna felé. Ukrajnának tudnia kell előre, ha valóban orosz támadás várható ellene, s ehhez az elemzések, információk átadására van szükség. Másodsorban ha az amerikai kormány az ukrán kérések ellenére sem hajlandó fegyvereket szállítani, akkor azokat legalább össze kellene készíteni, szállításra előkészíteni. Vlagyimir Putyinnak pedig tudomására kell hozni: ha valóban újabb támadást indít Ukrajna ellen, akkor ezeket a fegyvereket haladéktalanul átszállítják Ukrajnába. Így az amerikai fegyverek még átadás nélkül is elrettenést jelenthetnének.
