Ilyet azért ritkán olvas az ember egy európai ország katonai vezetőjétől. Igaz, az is ritka helyzet, ha egy haditengerészet a saját ország partjaitól néhány mérföldes távolságban manőverezni látszó, ismeretlen tengeralattjárót napokig eredmény nélkül kerget.
A dolog lényege: orosz tengeralattjárót sejtenek a svéd parti vizeken. Eddig október 17-e óta hivatalosan öt észlelés volt, ma kettő, de hivatalosan az „idegen víz alatti tevékenységet” sem bemérni, sem azonosítani nem sikerült. Péntek óta folyik a kutatás Stockholmtól alig 50 kilométerre, de hangsúlyozottan csak információszerzési, nem katonai-megsemmisítési céllal. Keresik a néhány pixeles fényképen feltűnt, rejtélyes periszkóp tulajdonosát a víz alatt, de az ezernyi szigettel dúsított partvidéken katonák fésülik át a szárazföldi területeket is, diverzáns búvárokat sejtve.
Ami biztos: nehéz a dolga a svéd haditengerészetnek. Részben a földrajz, részben saját kormányuk miatt. A földrajz az egyszerűbb, hiszen az ezernyi öböllel, kiszögeléssel, félszigettel tarkított tengerpart milliónyi búvóhelyet kínál egy ügyes tengerésznek. A parti vizekben amúgy is nehéz tengeralattjárót keresni, főleg egy csendes diesel-elektromos meghajtásút, netalántán AIP technológiával felszereltet, hiszen keveredik az édes- és a tengervíz, márpedig ez nem segít a passzív vagy aktív szonár használatában sem.
A kormány felelőssége pedig a megfelelő eszközök hiányában keresendő. Ebben a pillanatban Svédországnak egyetlen haditengerészeti repülőgépe vagy helikoptere nincs, mely alkalmas a tengeralattjárók felderítésére, követésére. Az utolsó tengeralattjáró-vadász helikoptertípus, a Hkp 4 (licenc alapján gyártott Kawasaki KV-107, eredetileg Boeing Vertol CH-46 Sea Knight) 2010-ben váltótípus nélkül került kivonásra. Tíz gépet (két Hkp 4B, nágy- négy C és D) az amerikai Columbia Helicopters vásárolt meg. Logikus lépés lenne az MH-60R vagy akár a használt, de felújítható SH-60B/F-ek vagy akár a nemrég tartós tárolásra a Davis-Monthan Légibázisra leszállított 10 új, ex-US Navy MH-60S-ek megvásárlása, ha már Hkp 16 néven a szárazföldi UH-60M már hadrendbe állt.
A munka így dandárja a Göteborg- és a modernebb Visby-osztályú (ezen jártam én is, a hajóhíd valami csoda) korvettekre hárul, illetve gyanítom, ami hadra fogható svéd hadihajó (aknaszedő, őrhajó) van, most arrafelé dolgozik. Kérdés persze, hogy a semleges Svédország tulajdonképpen mennyire is akarja megtalálni az állítólag Kalinyingráddal oroszul, nyílt csatornán is kommunikáló tengeralattjárót. 1981-ben már kifogták a szovjet balti-tengeri flotta Sz-363-as számú, Projekt 613-as osztályú (NATO: Whiskey-osztály) diesel-elektromos tengeralattjárót, mely tengerfenéknek ütközve fennakadt 2 mérföldre az egyik legnagyobb svéd haditengerészeti kikötő, Karlskrona előtt, amiből komoly konfliktus alakult ki.
Orosz források szerint a királyi holland haditengerészetet kellene megkérdezni, mit keres az ő tengeralattjárójuk, a gyakorlatozásokon részt vevő Walrus-osztályú HNLMS Bruinvis Svédországban, de Hollandia természetesen azonnal cáfolta a feltételezést, amiben nem sok logika van amúgy sem. Ráadásul miért is körözött egy orosz tulajdonú, líbiai zászló alatt hajózó tartályhajó, az NS Concord a környéken? Amely ráadásul, amikor kitudódott a jelenléte és mozgása, sebesen távozott Oroszország irányába?
Egyes elméletek szerint egy speciális feladatokra, így különleges egységek rejtett partra juttatására használt minitengeralattjáró kerülhetett bajba és most folyik a bújócska. Van, aki a Projekt 865 Piranya-osztály modernizált tagjára tippel, van, aki a Projekt 908 Triton-2 hajóosztály egy tagjára. Kérdés, mikor derül ki, ha kiderül egyáltalán, hogy mi lapul a víz alatt? Haza tudnak-e menni a rejtélyes hajóval észrevétlenül, vagy kénytelenek lesznek a felszínre emelkedve előbb-utóbb segítséget kérni? Feltűnnek-e az orosz balti flotta hajóegységei a környéken, nyílt beismeréseként annak, hogy valóban orosz tengeralattjáró jár tiltott helyen?
