Régen foglalkoztam utoljára komolyabban az Egyesült Államokat védő ballisztikus rakétavédelmi rendszerrel, így azonnal lecsaptam a CSIS hétfői rendezvényére. Az első előadó ráadásul James Syring altengernagy, a Missile Defense Agency igazgatója volt.
A hosszú, három paneles rendezvény alaphangulata optimista volt. Mint gyakorlatilag minden megszólaló kiemelte, jelenleg erős kétpárti támogatás van a program mögött.
Szintén mindenki kiemelte a 2014 június 22-i sikeres FTG-06b tesztindítást, ahol az eddigi legkomplexebb helyzetet előállítva a legnagyobb távolságból sikerült elfogni a célrakétát. Itt demonstrálták először az igazi és a "csali" robbanófejek megkülönböztethetőségének lehetőségét.
Szükség is volt a sikerre, nem csupán a mérnököknek, hanem a programért lobbizó politikusoknak is. Az amerikai értékelés szerint mind az észak-koreai, mind az iráni ICBM-fenyegetés növekszik.
Az altengernagy komoly fejlesztési tervekről is beszámolt. Ebből a leglátványosabb az Államok keleti partjára építendő, 4 milliárd dolláros költségű új rakétaindító bázis lesz. 2017-re 44 hadrendben álló rakéta a cél, melyet elérhetőnek is tart az igazgató. Jelenleg egy két éves, a lehetséges környezeti terheléseket felmérő vizsgálatot folytatnak mind a négy szóba jöhető helyszínen (Fort Custer, Camp Ravenna, Fort Drum, Portsmouth SERE TA).
Nagy fontosságot tulajdonítanak a megbízhatóság növelésének, a rendszer elemei folyamatos modernizálásának. Kiemelte: a rakéták első példányai 2004-ben kerültek a silókba, így fenntartásuk komoly erőfeszítést igényel. Fejleszteni szükséges a rendszer földi elemeit is: a rendszer harcálláspontján ma is a 2004-ben beüzemelt szoftverek dolgoznak. Frissíteni kell a rendszer elektronikus adatbázisát is a frissen kifejlesztett ballisztikus rakétarendszerek adataival, jellemzőivel.
A tervek szerint a 2015-ös pénzügyi év első negyedévében (FY15Q1) állhat hadrendbe az első a nyolc továbbfejlesztett CE-I elfogórakétából. FY16Q2: első leszállított CE-II Upgrade rakéta. A 2017-es pénzügyi évben pedig már a 10 CE-II Block I-es rakétát veszik majd át és a 2018-as pénzügyi év első negyedévének végén, azaz még 2017 decemberében 44 rakéta áll majd a silókban. Jelenleg ez a szám 30 darab CE-I rakéta és EKV elfogó jármű.
Újratervezik az exoatmoszferikus elfogó járművet (EKV), mely a légkörből kilépve a ballisztikus rakéták elfogását hajtja végre. Az EKV utódja (mellyel kapcsolatban több megszólaló is hangsúlyozta: gyakorlatilag a prototípusnak szánt jármű állt hadrendbe a fejlesztésre szánt források radikális csökkentése miatt) a Redesigned Kill Vehicle (RKV) lesz, amelyet már moduláris felépítéssel, nyitott rendszerarchitektúrával terveznek. A remények szerint így több cég lesz képes egyszerűbben fejleszteni, mintha ismét zárt, egyedi megoldást alkalmaznának.
A rendszer szempontjából kulcsfontosságúnak tartják annak a nagy hatótávolságú felderítő radarnak (Long Range Discrimination Radar, LRDR) a rendszerbe állítása, amelyik a valódi robbanófejeket és a "csalifejeket" fogja kiválogatni. Az altábornagy szerint ez önmagában költséghatékonyan megkétszerezi a már meglévő rakéták nyújtotta védelmet, hiszen a kiszűrt, "csalifejekre" nem kell rakétát indítani. A tervek szerint 2015-ben választják ki a beszállítót és kötik meg a megfelelő szerződéseket, s a radar 2020-ban állhat majd hadrendbe. Azt még jelölték ki, hogy hol lesz a radar elhelyezve.
Hamarosan hadrendbe áll a második japán AN /TPY-2 radarrendszer, Kyogamisaki mellett. Jelenleg már az építkezés végénél tartanak, a radar már a helyén.
Teszteredmények 2001 óta (rendszer/indítás/sikeres elfogás):
GMD / 14 / 8
AEGIS /31 /25
THAAD / 11 / 11
PAC-3 / 25 / 21
A kérdés-felelek részben többször elhangzott: a GMD nem Oroszország és Kína interkontinentális ballisztikus rakétarendszerei ellen épül ki. Ugyan sosem lesz elég elfogórakéta ahhoz, hogy reális védelmet nyújtson ellenük, de elhangzott: egy esetleges, műszaki meghibásodás, tévedés vagy önhatalmúlag elindított ballisztikus rakéta ellen azonban védőernyőt jelenthet.
Oroszországot ugyanakkor, figyelembe véve az elmúlt év eseményeit, egyre komolyabb veszélynek tekintik ezen a területen is.
Felmerült kérdésként, miért a földi telepítésű, állandó silórendszereket igénylő rakétákat alkalmazzák a többi rendszer (PAC-3, AEGIS, THAAD) helyett? Az altengernagy szerint ennek költségvetési és hatótávolsági oka van. Azt a lefedettséget, amit már jelenleg is ad az eddig kiépült, 20 milliárd dollárt felemésztő GMD, csak nagy költségekkel és nehézségekkel lehetne kiváltani más, mobil rendszerekkel.
A tesztelések költségét és annak finanszírozhatóságát firtató kérdésre kiderült, évente egy éles elfogással járó teszt megszervezése és végrehajtása minimálisan szükséges és jelenleg reális - persze minél több lenne, annál jobban örülnének.
A távolabbi célok között szerepel az egy elfogórakétára telepíthető több RKV, illetve még több szenzor beillesztése a rendszerbe: nem csak földi radarokról, hanem űrben elhelyezett felderítőrendszerekről beszélünk. Itt is a követés és az igazi, illetve a "csali" robbanófejek elkülönítése lenne a feladat.
A távalti tervek között szerepel olyan solid state lézerrendszerek kifejlesztése és hadrendbe állítása, melyek nem kiváltják, hanem kiegészítik az elfogórakétákat. Itt megoldandó kulcskérdés a megfelelő energiájú lézernyaláb és a nagy távolságra is megoldandó fókuszálás, az energianyaláb "szétesésének" elkerülése.
A leghatékonyabb védelem azonban az indítás előtti megsemmisítés, erre Észak-Koreában van jelenleg reális lehetőség. Mivel az ország folyékony üzemanyagú nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákat használ, így az üzemanyag feltöltéséhez felállított rakétát légicsapással lehet megsemmisíteni. Kérdés, Észak-Korea mikor fejleszt ki és állít hadrendbe szilárd hajtóanyagú, mobil interkontinentális ballisztikus rakétarendszereket.
Egy másik fontos és megoldandó feladat az indítás utáni, emelkedési szakaszban történő felderítés és követés, illetve megsemmisítés. Erre Észak-Koreával kapcsolatban Japán és Dél-Korea esetében működhet, akár a jelenlegi Sea Based X-Band Radar-hoz hasonló, tengeri radarrendszerrel. A módszer előnye az indított rakéta könnyű észlelhetősége, sebezhetősége és az a tény, hogy ekkor még minden robbanófej "egy helyen" van.
